Egy furcsa, de hasznos ajándék története

Egy kis gyerek, lássuk be, minden rossz szándék nélkül, még mindennek örül. Mi a férjemmel rendszerint nem törjük sokat a fejünket azon, hogy mit is vegyünk karácsonyra, születésnapra, húsvétra, bármire. Egy kisfiúnk van, akinek ha autót veszünk – játékautót persze –, akkor örül. Ha játék katonát veszünk, annak is örül. Ha labdát veszünk, megörül neki. És azt hiszem már ki fogjátok találni azt is, hogy mi a reakciója, ha teszem azt decemberben a karácsonyfa alatt becsomagolva talál egy társas játékot.

Ő olyan kisgyermek szerencsére, aki mindenben megtalálja a maga örömét. Sosem akaratoskodott, és követelőzött egy játék után, amije volt, azokkal mindig tökéletesen meg volt elégedve, és örömmel foglalta el magát velük. Szerintem egyetlen egyszer sem hallottam tőle még azt, hogy unatkozna, vagy hogy ne tudná mit csináljon. Tehát ő tényleg egy leleményes kis lurkó, öröm neki ajándékot venni. Sok szülőtől hallom, hogy rettegés nekik egy-egy ünnep a gyerekkel, mert rendszeresen panaszkodik, hogy ő másfajta játék bábut akart, nem jó focis mezt kapott, vagy hogy miért nem számítógépes játékot.

Mi ezeket mindig rémtörténeteknek fogtuk fel, és csak lidérces lázálmainkban jött elő, hogy ez megtörténhetne akár velünk is, hiszen nekünk is ugyanennyi idős fiunk van. Csakhogy velünk aztán valami egészen más történt idén nyáron, ami lidércesnek aligha nevezhető szerencsére.

Amikor böngésztem valamit a neten, ideült mellém a kisfiam. Gyakran szokott, aztán a vége mindig az, hogy együtt nézünk valamilyen videókat a neten. Kiskutyásakat vagy esetleg meséket, amihez épp kedve van, rendszerint ő irányítja az internetezést a végére. Ez alkalommal éppen egy cikket olvasgattam a kézműves szappanokról. Hogy miért azt én már meg nem tudnám mondani. Valószínűleg kolléganők ajánlották nekem is, mert sokat szoktam panaszkodni, hogy zsíros a bőröm, és a krémek nem igazán segítenek a problémán. Most, ahogy írom ezeket a sorokat, ugrott be, hogy egészen pontosan ez történt.

Szóval így ücsörögtem a gép előtt, olvasgattam, hogy milyen előnyei vannak ezeknek a kézműves kozmetikumoknak, amikor a fiam beült mellém, és ő is olvasgatni kezdte. És már vagy tíz perce így bámultuk a laptop monitorját, mikor hirtelen megszólalt. Én már fel voltam készülve, hogy most jön az, hogy „anya, nézzünk inkább videókat,” de valami egészen mást mondott. Nem fogjátok elhinni, de azt mondta, ilyen szappant kér születésnapjára. Én meg azt hittem viccel, vagy hogy félreértette a képeket, úgyhogy mondtam neki, hogy ez nem valami cukor vagy ennivaló, akármennyire is jól néz ki egy kék, levendulás szappan. Ő meg felháborodva visszaszólt, hogy nem hülye, olvasta, hogy ezek szappanok.

Aranyomat úgy meggyőzték a leírások plusz az igen hatásos képek, hogy úgy gondolta, neki születésnapi ajándék gyanánt elég lesz egy kézműves szappan.

kézműves szappanTelt, múlt az idő, és közeledett a dátum, ő pedig egyre csak azt felelte, ha kérdeztük, mit kér az ünnepére, hogy olyan színes szappanokat. Valójában csak azért kérdezgettük, mert nem akartuk elhinni, hogy ez nem csak egy múló szeszély, egy hóbort, és hogy bizonyára lassan már inkább egy focis mezt kér ő is, vagy akármi mást, amit a legtöbb korabeli fiú kérne. De ő kötötte az ebet a karóhoz, kitartott mellette.
És hát voltaképpen mi miért is elleneztük volna? A kézműves szappanok csupa természetes anyagból készülnek, s ezeket, úgy tudom, szigorúan ellenőrzik is, hogy megfelelnek-e az előírt gyakorlati elvárásoknak, hogy ne kerüljön semmi anyag bele, ami káros lehet az emberi szervezetre. Ezen felül az áruk sem annyira borsos, mint ahogy azt elsőre mindenki hinné. Régen az én mamám is csinált, és emlékeztem, hogy sokkal erősebb volt az illata, mint a mai, boltban kapható szappanoknak, és arra is, hogy sokkal kellemesebb tapintású volt utána a bőröm.

Úgyhogy rendeltünk is rögtön kétfélét az Aqua Mundi oldaláról, ami így, két termékkel még akciós is volt. Becsomagoltuk őket, egy levendulásat és egy mézeset. Igaz, félvén a csalódástól, amire továbbra is számítottunk a fiunk felől, vettünk még mellé egy házi mini golf szettet, amit összeszerelve lehet a lakásban is használni akár.

És amikor elérkezett a nap, még a rokonok érkezte előtt odaadtuk a mi ajándékunkat a férjemmel. Rendszerint így szoktuk, külön a többiektől. Vicces, jó dramaturgiai érzékkel először a mini golf szettet nyitotta ki, és habár mosolygott és láttam, hogy örült, az is tükröződött az arcáról, hogy nem álmai netovábbja az a mini golf. De én még ekkor is szentül hittem, hogy csalódni fog, ha rájön, hogy egy szappannal csak fürdeni lehet.

De tévedtem. Nagyon megörült nekik, és nem győzte szagolgatni a levendulásat, aztán a mézeset, aztán a kettőt együtt, és szaladt a fürdőbe kipróbálni őket.

Még mindig furcsa rágondolni, hogy egy tízéves fiú ennyire örült pár szappannak, de mindenesetre jó volt látni, hogy tényleg komolyan gondolta, amit kért, és hogy nem csak méregdrága akcióbábuknak tud örülni. Azt hiszem, más kisfiúk sírtak volna, ha ilyet kapnak.

Azóta napjában vagy százszor kezet most, imádja őket, nem tud betelni az illatukkal. Persze, azóta mindig van is a háznál, nem csak ünnepekre kap. Mi is hozzászoktunk a férjemmel, és csak kézműves krémeket, testápolókat használunk mi is.