Kényszer váltás, sikerekkel a tisztesség útján

mountains-449742_1280Nemrég kaptam egy üzenetet egy régi barátomtól. Mivel elég régóta ismerjük egymást, és tudjuk minden kínját, baját a másiknak, nem lepődtem meg azon amit olvastam. Történt ugyanis, hogy a munkahelyén úgy döntöttek, vagy bevállal egy olyan munkakört ami azért az Ő számára eléggé megalázó lenne, és nagyon méltatlan, vagy sajnos el kell hagynia a céget. Ez azért is méltánytalan, mivel a cégalapítás óta ott dolgozott, és egyik legmeghatározóbb alakja volt a mára már sikeresnek mondható cégnek. Az évek alatt, a sikerekkel fordított arányban változott a morál. Ahogy egyre nagyobb profitot termelt a vállalkozás, úgy egyre jobban veszítette el a cégvezető az emberségét, és a szégyenérzetét. Ez miatt a barátom nagyon sokat panaszkodott, és nem egy éjszakába nyúló beszélgetésen estünk túl, hogy egy kis lelket tudjak verni belé. Sokszor megingott a hite, hogy a tisztesség útja az e, ami biztos a jó út. Biztos jól válasz e akkor, ha nem enged az elveiből, és szembe megy esetenként a tulajdonossal? De a sok átbeszélt éjszaka után mindig rájöttünk arra, hogy igen ez és kizárólag ez az út járható

A nagy döntés.

Pár hónappal ezelőtt, talán három, egyszer a megszokott hétköznapi ritmusnak megfelelően, elindult a munkahelyére. Nem volt semmivel sem különb ez a reggel, mint a többi, legalábbis nem úgy indult. Amikor azonban a főnékével a reggeli eligazításon találkozott, már érezte a feszültséget a levegőben. Akkor már tudni lehetett, hogy valami vihar előtti csend uralkodik, és nemsokára történni fog valami nem megszokott. Hamarosan be is következett, nem kellet sokat várni rá. Egy jelentéktelen kis apróság kapcsán, azonnal egy támadó, és ellenséges megkeresés érkezett a főnöke részéről. Nyilván való volt, hogy ez csak valami ürügy arra, hogy ki lessen kezdeni a munkájával kapcsolatban. Ez meg is történt. A barátom higgadtan de nagyon méltóságteljesen, felállt és  megköszönte az eddigi lehetőséget, hogy együtt dolgozhattak, és kérte hogy a felmondását tekintsék véglegesnek, és azonnali hatályúnak. A belőle áradó nyugalom, és méltóságteljes viselkedés, láthatóan is zavarba hozta a főnökét, és nem igazán tudott mit kezdeni vele. Természetesen elfogadta a felmondást, és zavartan sok sikert kívánt. Igen ám, de a nagy magabiztosság mögött, nagy aggodalom, és nagy bizonytalanság uralkodott. A dilemma oka, hogy most hogyan tovább? Hová menjen dolgozni, és mit kezdjen magával ezek után.

Önértékelés, és célkitűzés.

Nem sokat kellett időznie ezen, hiszen mint minden embernek, szinte, neki is ott volt a hitel a nyakán amit fizetni kellett, és félre tett pénze természetesen nem sok volt. Több hónapos munkakeresés nagy bajba hozná, és ezt nem kockáztathatta meg. Hamar ki kellett tűzni egy célt, és el kezdenie dolgozni. Igen ám, de ez nem is olyan egyszerű dolog mint gondolná az ember. Esténként sokat beszélgettünk, hogy mit is tudna kezdeni ezzel a helyzettel. Volt nagyon sok alternatíva, mind munka területének meghatározásában, mind pedig a munkahely viszonylatában. Valamiért egyik sem tűnt jó megoldásnak. Na persze tökéletes megoldás talán nem is létezik, de azért arra törekedtünk, hogy a lehető legjobbat találjuk meg. Mivel a szakterülete, hála istennek olyan amivel szinte bárhol tud érvényesülni, és a szakképesítése is és a szakmai gyakorlata is megvan hozzá, így nem volt azért annyira reménytelen a helyzet. Inkább az anyagiak voltak a nehézségek. Nagyon nagy szórások voltak a fizetések terén, de szinte egyik sem ütötte meg azt az összeget ami reális lett volna. Így a külföldi munka lehetősége is felmerült. Ebben az esetben, viszont csak a közelebbi országok jöhettek szóba, mivel nem szeretett volna messzire szakadni az országunktól. Tehát értékelve önmagát, és a lehetőségeit, arra jutott, hogy Ausztriában találhatja meg azt, amit keres. Így egy rövid keresés után rá is akadt egy korrekt ajánlatokkal, és nagyon jó referenciákkal rendelkező, munkaerő közvetítő cégre, akiknek nagyon jó referenciájuk van ausztriai munkák terén. Szinte hihetetlen rövid idő alatt sikerült egy nagyon jónak ígérkező munkát találni neki, és hetek múlva már dolgozhatott is.

Nagyjából két hónapja dolgozik kint, és azóta sokat beszéltünk az internet segítségével, és örömmel tapasztaltam, hogy kiegyensúlyozott és nyugodt mint azelőtt. Az utolsó levele viszont, mégy nagyobb örömről árulkodik. Projektvezető lett a cégnél, és a fizetését ami eddig sem volt kevés, megemelték mégy 5O%-al. Tehát elismerik a szaktudását, és értékelik is azt. Az örömöm mellett viszont egy kis keserűség is lapult, mégpedig az, hogy itthon ezt miért nem kaphatta meg?